Ezt a fotót egy olvasónktól kaptuk. A temetőből hazaérve így nézett ki a cipőtalpa: a barázdákba sorra belekapaszkodtak a királydinnye tüskés termései.
A növény neve előkelő, a modora kevésbé. A kemény tüskék beleállhatnak a cipőtalpba, az állatok mancsába, és még a kerékpár gumiját is kiszúrhatják. Közben cipőn, keréken és állatok szőrén utaznak tovább, újabb területeken szétszórva a magokat.
A királydinnye talajon szétterülő, egynyári növény, amely különösen jól érzi magát száraz, bolygatott, tömörödött talajon, utak és járdák mentén. Egyetlen példány a körülményektől függően több száz, akár több ezer magot is hozhat, amelyek évekig életképesek maradhatnak a talajban. A fűnyírás önmagában alig segít, mert a növény laposan kúszik a földön. A hatékony védekezéshez még virágzás, de legkésőbb a termés kialakulása előtt kell kihúzni vagy kapával eltávolítani, majd a területet rendszeresen újra ellenőrizni. (Szakmai forrás: UC Integrated Pest Management)
Joggal várjuk el, hogy a közterületek, a temető környéke és a járdák kezelői védekezzenek ellene. De ezt a növényt nem lehet egyetlen intézményi nagytakarítással eltüntetni. A valódi munka sajnos kegyetlenül aprólékos és helyi.
A fotón már kifejlett termések láthatók, de most sem mindegy, mit teszünk. Vastag kesztyűben vagy szerszámmal össze kell gyűjteni a növényt és a lehullott tüskéket, majd zárt, erős zsákba tenni, hogy közben se szóródjanak tovább. Érdemes átnézni a cipőtalpakat, a kerékpár és a babakocsi kerekeit, valamint a kutyák mancsát is. A terméses növényt ne húzzuk végig a területen, mert éppen ezzel vetjük el a következő állományt.
Jövőre pedig még nem leszünk elkésve – ha időben kezdünk. Aki a háza előtt, a kapubejárónál, az üres telken vagy az út szélén meglátja, ne várja meg, amíg valaki más odaér. Szedje ki, tegye zsákba, és nyugodtan átkozza el közben. Aki irtott már királydinnyét, pontosan tudja, miért.
A terület kezelőjének dolga van vele. De nekünk is. A királydinnye ugyanis nem áll meg sem a telekhatárnál, sem a temető kapujánál.