A Lajosmizsei Református Egyházközség 300 ezer forint működési támogatást kért az önkormányzattól. A kérelem szerint több ingatlant és közösségi teret tartanak fenn, amelyek működtetésének rezsi- és karbantartási költségei vannak. A támogatási kérelem a mostani önkormányzati döntés előkészítő anyagába is bekerült.
A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság ülésén jelen voltunk. A bizottság tagjainak többsége támogatta a kérelmet, egy képviselő azonban nemmel szavazott.
Az indoklás volt figyelemre méltó.
A képviselő egy korábbi, a katolikus egyházat érintő támogatási ügyet idézett fel. Érvelése szerint annak idején az akkori polgármester – aki ma a bizottság elnökeként ismertette a református egyházközség kérelmét – nem vitte a testület elé egy katolikus eszközbeszerzés támogatásának ügyét. A képviselő erre hivatkozva közölte, hogy a mostani református támogatást nem szavazza meg.
A régi ügy részleteit most nem szeretnénk újranyitni, és azt sem állítjuk, hogy egy önkormányzati támogatási kérelmet kötelező támogatni. Közpénzről van szó: annak odaítélése mellett és ellen is lehetnek érdemi, szakmai vagy pénzügyi érvek.
Egy kérdés azonban így is megmarad.
Mi köze egy korábbi, katolikus ügyben vélt vagy valós sérelemnek egy másik keresztény közösség mai támogatási kérelméhez?
Talán azért is érdemes ezt megkérdezni, mert maga a katolikus egyház egészen világosan beszél a keresztény felekezetek egymáshoz való viszonyáról. A II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló Unitatis redintegratio dekrétuma a más keresztény közösségek tagjait testvérekként kezeli, és a kapcsolatukban az igazságot, a szeretetet, az alázatot, az együttműködést és a kölcsönös tiszteletet hangsúlyozza.
Ez a zsinati dokumentum természetesen nem önkormányzati támogatásokról szól, és nem mondja meg egyetlen képviselőnek sem, hogyan szavazzon 300 ezer forintról.
Arra azonban alkalmas, hogy különválasszunk két dolgot: egy korábbi önkormányzati sérelmet és a katolikus egyház védelmét.
A kettő nem feltétlenül ugyanaz.
A református egyházközség támogatási kérelme végül megkapta a szükséges támogatást. A történet ezért pénzügyi értelemben lezárult.
A mondat azonban, amely a bizottsági ülésen elhangzott, megér egy pillanatnyi megállást.
Nem azért, hogy újabb felekezeti vitát nyissunk. Éppen ellenkezőleg.
Azért, hogy ne csináljunk felekezeti ügyet abból, ami eredetileg nem az volt.