Az ázsiai tigrisszúnyog már Magyarországon is megtelepedett: az ECDC 2026-os térképe szerint az ország 20 régiójából 17-ben stabilan jelen van. Fekete-fehér csíkjairól könnyen felismerhető, kis vízgyülemekben is képes szaporodni, és városi, kertvárosi környezetben is jól boldogul.
Az, hogy inváziós faj, önmagában nem azt jelenti, hogy veszélyes az emberre. Azt jelenti, hogy olyan területen terjed és telepszik meg, ahol eredetileg nem volt honos. Ez elsősorban ökológiai kérdés: az új faj helyet és erőforrásokat foglalhat el az őshonos fajok elől. Nekünk azért érdekes, mert közben nagyon jól alkalmazkodott az ember környezetéhez is.
És akkor a dengue meg a Zika
A tigrisszúnyog nem úgy kel ki a petéből, hogy van nála egy kis dengue- vagy Zika-csomag. 🙂 Ahhoz, hogy egy ilyen vírust továbbadjon, előbb neki is fertőződnie kell. A szokásos európai lánc úgy néz ki, hogy valaki olyan területről érkezik haza, ahol dengue kering, és még vírus van a vérében. Megcsípi egy helyi tigrisszúnyog, az felveszi a vírust, majd megfelelő körülmények között később továbbadhatja egy másik embernek.
Az ECDC szerint az európai helyi dengue-terjedéseknek éppen ez a tipikus kiindulópontja: fertőzött utazó és már megtelepedett, alkalmas szúnyogpopuláció találkozása.
Magyarországon tehát attól, hogy már itt élnek tigrisszúnyogok, még nem mondható, hogy „van dengue a szúnyogokban”. A vírus nem endémiás nálunk; Európában a dengue-esetek túlnyomó többsége utazáshoz kötődik. Ahhoz, hogy nálunk helyi terjedés induljon, a vírust előbb be kell hoznia egy fertőző embernek, majd annak találkoznia kell egy alkalmas helyi szúnyoggal.
Apró tudományos lábjegyzet: a természet ennél bonyolultabb, egyes vírusoknál ritka más átadási utak is előfordulhatnak a szúnyogok között, ezért nem mondhatjuk szó szerint, hogy kizárólag embertől szedhetik össze. A közegészségügyi szempontból fontos, hétköznapi európai terjedési lánc azonban az ember → szúnyog → ember út.
A tigrisszúnyogot ezért nem azért figyelik, mert jelenleg egzotikus járványokat terjeszt Magyarországon, hanem mert ha egyszer behurcolnak egy ilyen vírust, már itt van az állat, amely megfelelő körülmények között tovább tudná adni. Dél-Európában erre már volt példa.
Addig viszont a legközvetlenebb problémája prózaibb: csíp, szaporodik, és egy virágalátétben maradt kevés víz is elég lehet neki.
Vagyis nem kell haragudni rá. Az evolúció szempontjából egyszerűen feltűnően ügyes. Nekünk meg nem kell tenyésztelepet tartani neki a muskátli alatt. 🙂
Forrás: European Centre for Disease Prevention and Control (ECDC) – Aedes albopictus elterjedési és járványügyi tájékoztatók; Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) szúnyogokkal kapcsolatos tájékoztatásai.