Lajosmizsén, ahogy sok vidéki városban, az ünnepek és a szezonális időszakok közeledtével megjelennek a külsős árusok. Ez önmagában nem probléma: mindenki szereti, ha van választék, élet, áru. A vita nem erről szól. A vita arról szól, hogy ugyanazzal a közterületfoglalási díjjal kezelünk három teljesen eltérő helyzetet, miközben ezek gazdaságilag nem összehasonlíthatók.

A következő sorok nem bírálatot tartalmaznak, nem javaslatot tesznek, hanem bemutatják a jelenlegi helyzet logikáját, ahogy azt a rendelet és a gyakorlat megrajzolja.

Mit mond a lajosmizsei rendelet most?
A közterület használatát a 18/2023. (VI. 30.) önkormányzati rendelet szabályozza,
amely a boltok és a szezonális árusok közterület-használatát azonos díjtétellel kezeli.”
A rendelet nem érinti a kijelölt helyen, háztáji mennyiségű saját terményt árusítókat . Velük nem is foglalkozunk ebben a cikkben, őket támogatni kell, ez nem kérdés.

Érintett viszont: a külsős szezonális árus – közterületfoglalási díjat fizet.

A rendelet alapján a külsős, alkalmi árus közterületet foglal, és díjat fizet érte.
Ez a kategória jogszerű, létező, szabályozott.

A helyi boltos – ha kitelepül a SAJÁT boltja elé, és ugyanannyit fizet, mint a szezonális árus.

Ez a rendelet kulcsa:

- A rendelet NEM tesz különbséget a helyi üzlettel rendelkező vállalkozó és a szezonális, külsős árus között.

- A boltos, ha a saját üzlete elé kitelepül, pontosan ugyanazt a közterületfoglalási díjat fizeti, mint az a külsős árus, aki 10–20 napra települ a mellé eső közterületre.

A három szereplő tehát eltérő terhet visel, de kettőjükre ugyanaz a díj vonatkozik.

Ez az egyetlen pont, ahol a rendszer torzul.
Miért torz ez a helyzet gazdaságilag?
A helyi boltos egész évben fizet: helyi iparűzési adót,
rezsit, bért, készletet tart, egész éves vállalkozási felelősséget visel.

A szezonális árus 10–20, esetleg 30 napra jön: közterületet foglal, nincs boltja, nincs rezsije, nincs helyi bérköltsége.
És mindketten ugyanannyit fizetnek közterületfoglalásért, ha ugyanazon a területen árulnak.

Nem az a kérdés, hogy a szezonális árus fizet-e. Fizet.
A kérdés az, hogy: egy EGÉSZ éves kereskedelmi egység és egy 15-20 napos árus ugyanazt a díjtételt kell hogy kapja, vagy nem?

A város jelenlegi válasza: igen.

Ez az a pont, amely Lajosmizsén ma vita tárgya.
Nem az őstermelők. Nem a piacok. Ez a bolt–szezonális árus közötti különbség hiánya.

Fontos: a szezonális árus jellemzően nem a piacra települ ki – hanem a boltok elé.

Ez Lajosmizse sajátos helyzete.

A szezonális árusítás nem a piaci forgalom területére épül,
hanem a meglévő virágboltok, zöldség-gyümölcs üzletek, kertészeti egységek mellé helyezkedik el.
Tehát ugyanazt a vevőkört éri el: a lokális üzletek törzsközönségét.
Ezért nem a „piaci árusítás” szabályait érinti a kérdés, hanem a városközponti üzletek működését.

Hogyan oldják ezt meg más városok? (És miért fontos ez?)
A legtöbb magyar település már felismerte azt a problémát,
amit ma Lajosmizsén látunk:

- az üzletek előtti közterület más funkció, mint a piac. Ez a gazdasági övezet része.

Ezért külön szabályozzák:

Székesfehérvár : külön kezeli a nappali árusítást és a 24 órás jelenlétet (éjjeli kintmaradás). A szezonális árus nem kerülhet egy díjtételbe az üzlettel.

Győr: a közterületfoglalás díjtétele: más nappalra, más éjszakára,
más üzletsor közelében.

Debrecen :„Idényjellegű kereskedelmi tevékenység” külön engedélyezési eljárás.
Más szabályok, más feltételek, más díj.

Kecskemét: a városközpontban nem engedi, hogy a szezonális árus és a helyi üzlet ugyanazt a fogyasztói teret használja azonos díjtétellel.

Miért fontos erről beszélnünk Lajosmizsén?
Mert a jelenlegi szabályozás: védi az őstermelőket, szabályozza a piacot, DE nem különbözteti meg a helyi üzleteket és a szezonális árusokat a közterületfoglalásban.

Ez hosszú távon:
gyengíti a helyi üzletek versenyképességét, csökkentheti az adóbevételeket, aránytalan helyzetet teremt, ahol
egy 15-20 napos árus ugyanazon a díjon működik, mint egy egész éves vállalkozó.

Ez a kérdés nem politikai, nem konfliktusos, nem személyes. Egyszerűen csak települési gazdaság. Ha a saját boltosainkat gyengítjük, vajon ha majd bezárnak, lesz olyan, aki ITT akar közterületet foglalni 20 napra, szezonban?

Ez a cikk nem akar döntést hozni.
Csak kimond egy tényt:

Más városok már különbséget tesznek a szezonális árusok és a helyi üzletek között.
Lajosmizsén jelenleg nem ez a gyakorlat.

A kérdés tehát nyitott:

Érdemes-e erről beszélnünk? Érdemes-e úgy alakítani a jövőt, hogy a helyi üzletek, akik 365 napon át működtetik a várost,
ne kerüljenek azonos helyzetbe a 15- 20 napra érkező árusokkal?

A döntést mi nem hozzuk meg. De a beszélgetést el lehet kezdeni.